Hercegölő

Emlékrózsák virítanak ablakomban,
Csak ők tudják mit éltem át bánatomban.
Miközben a szívünk dallamát mocskoltam,
Lelkemet belülről halkan korholtam.

Halvány képek derengenek tetteimről,
Legendák miket hallottam terveimről.
E mesében öltem meg a hercegemet,
Kitől vártam tündéri gyermekemet.

Emlékek amelyek édesen bókoltak,
Nehogy elfelejtsem ízét a csókodnak.
Gyermekünk mosolya, mely felerősített,
A kék szempár amely megerősített.

Hiányoznak a veled töltött éjjelek,
De azért öltelek meg, hogy megvédjelek.
Sosem múló szerelmünk újra éleszthet,
S elmesélheted, mennyire élvezted.